A finn konyha

Reguly Antal anno így vélekedett a finn étkezésröl: "Táplálékuk és ételeik elkészitési módja a lehetö legrosszabb. Napi táplálékuk a sós nyers hal és az édes vagy savanyú tej, a húst is mind lesózzák vagy megfüstölik, egyedül a burgonya és a zabkása az, amit melegen esznek. De ünnepeiken jobb ételeket is kap az ember, kávét pedig mindig." Ezeket a nem túl hízelgö sorokat Reguly 1840-ben írta, tehát akkor, amikor Finnország lakosságának mintegy fele szükségtáplálékon élt, olyan ételeket evett, amelyek csak 40%-ban voltak alkalmasak emberi fogyasztásra. Mára a finn konyha rendkívül változatossá, könnyeddé, ízletessé, táplálóvá alakult.A modern finn konyha egyszerü, egészséges, és az ételt mindig böségesen mérik.

A finn reggeli változatos, de szénhidrátban szegény. Mindig tartalmaz friss zöldség-, gyümölcsfélét és tejterméket, a kenyér lehetöleg kevert vagy barna. A tízórai szerepét a kávézás tölti be, majd viszonylag korán, 11 és 12 óra között fogyasztják el a nap elsö fött ételét (lounas), amely általában nem túl sok, kevéssé megfözött vagy hirtelen sült hús mellett böségesen tartalmaz zöldségeket. Az ebédhez fogyasztott ital friss gyümölcslé vagy - még gyakrabban - tej vagy aludttej. A második fö étel (páivállinen) elfogyasztására közvetlenül a munkaidö után (5 óra körül) kerül sor, tartalma nagyjából megegyezik az elöbbiével. Ezután estefelé már csak egy könnyü, magyar értelemben vacsorának aligha nevezhetö étkezés következik (iltapala), amely általában néhány csésze kávéból vagy teából és egy szelet vékony kenyérböl, esetleg gyümölcsböl áll.
Az egyik legkedveltebb leves Finnországban a kesákeitto, azaz "nyárleves", amelyet zsenge zöldségekböl tejes vízben készítenek kaporral és petrezselyemmel ízesítve. A rövid finn nyár persze meghatározza, hogy mikor teremnek meg az alapanyagok ehhez az ételhez, talán ezért is szeretik annyira ezt a levest fenn északon.

Néhányan úgy tartják, hogy Finnország elnevezése, (Suomi) és a halpikkely finn neve, (suomo) azonos töböl származik. Nemzeti eledelük a hal, a hering és a lazac elkészítésének számos módja ismert. Fogyasztják sózva, füstölve, hidegen és melegen. A pisztráng, csuka és folyami sügér szintén népszerü Finnországban füstölve vagy roston sütve. Júliusban és augusztusban az egész országban rákünnepeket rendeznek, amelyen a kicsi és édes folyami rákot fogyasztják. Hihetetlen mennyiségü apró állatkát el tudnak fogyasztani ilyenkor a finnek egy étkezés alatt, természetesen nyakon öntve egy üveg jeges, finn vodkával!
A halakon kívül az egyik legkedveltebb étel a makkara, ami sokféle fött és nyers kolbász, szalámi, löncshús általános elnevezése. Nagyon kedvelt a saunamakkara, amely nevét természetesen a finnek egyik legkedveltebb idötöltéséröl, a szaunázásról kapta, mivel ezt általában nyílt tüzön vagy a szauna kályha tetején sütik, és a szauna öltözö részében fogyasztják a finnek, miközben kezükben egy sörrel pihengetnek. Hagyományosan az egyik legjellemzöbb finnországi eledel a rénszarvashús, a lapp étrendnek még ma is az egyik legfontosabb összetevöje a szárított rénszarvas. És hogy mit esznek a finnek, ha valami igazi finomságra vágynak? Rénszarvasnyelvet citrommártásban... Egészségükre!

Recept tipp: Finn palacsinta

Hozzávalók:

A tészta: A hozzávalókat csomómentesen elkeverjük. Ha ennek ellenére mégis maradt csomó, szürjük le a tésztát. A lényeg, hogy a tészta állagának sürü palacsinta tészta formájúnak kell lennie.

A töltelék: Összeszedjük az otthon található maradék gyümölcsöt, felvágottat, zöldséget. A hozzávalókat apró, 1x1 cm-s kockákra vágjuk. Határ a fantáziánk és a vasárnap esti fridzsider.