|
A tibeti konyha
A tibeti ételek nem váltak túl népszerüvé a világban, pedig táplálóak, összetevöiket tekintve kiegyensúlyozottak és bár soha sem túlfüszerezettek, mégis pompás az ízviláguk Ismertté válásukat szinte ellehetetleníti, hogy napjainkban több területen gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a tibeti és a kínai konyha.
Húsételeik föleg jak-, marha-, birka- vagy disznóhúsból készülnek, halat és csirkét csak ritkán fogyasztanak. A marhahús evése nem tiltott még a vallásos tibetiek közt sem, bivalyhúst viszont nem esznek, mert ezt szigorúan tiltják a buddhizmus törvényei. Úgy tartják, hogy ha valaki bivalyt eszik, azt a lámák többé nem részesíthetik semmiféle ezoterikus beavatásban. A tibeti konyhában a kecske és a birka tüdeje és gyomra ínyencségnek számít.
Jellemzöen nagyon kevés füszert használnak, de a szójaszósz, a hagyma és a fokhagyma, az örölt gyömbér ízével gyakran találkozhatunk ételeikben. A vallás még a füszerezést is befolyásolja: Vaisaka hónapban (április második és május elsö felében) tilos fokhagymát enni, tilos továbbá fokhagyma evése után templomba menni, mert a fokhagyma eredményezte rossz szájszagot még a lámaista istenségek sem szeretik...
A tibetiek lelkes hívei a nemzeti eledelnek számtó campának, amit teához fogyasztanak, söt megesik, hogy kis gombóccá gyúrva, bele is teszik. A campa jakvajon pirított árpaliszt, amit egy tálba szórnak, ujjal egy kis vajat kevernek hozzá és apró gömböket formálnak belöle (külleme leginkább a magyar császármorzséhoz hasonlít) . Készítik zöldségekkel és hússal is. A buddhista szerzetesek kedvelik a tojás nélküli, spagetiszerü fött tésztát, levessel, kevés zöldséggel, sárgarépával vagy zöldborsóval tálalva, valamint a sótlan fött rizst, amibe kevés darált birka- vagy jakhúst kevernek. Ezek az aszkéta életü férfiak azonban a rituálék alatt kizárólag a jakvajas teát és a hús nélküli campát fogyasztanak.
A tibetiek másik kedvelt étele az érdekes nevü momo. Ez egy birkahússal, illetve zöldséggel töltött tésztabatyu, amit megpárolnak vagy olajban megsütnek. Népszerü eledelük még a tukpa, ami egy tésztadarabokkal, kis birkahúsgombócokkal fött lebbencsleves-szerü étel, és a jak-steak, ami egy jókora vastag, sült jakhússzelet. Az egyébként nomád életmódú tibetiek a húst megszárítják, majd a csontról lekapargatva tárolják.
A jak- és báránytejböl készült joghurt is kapós, nagyon finom tejszínt készítenek belöle. Az Indiában élök ételeiket föleg vízibivalyhúsból készitik. Marhával a hinduk vallásos hitének tiszteletben tartása, sertéssel pedig az állat tisztátalansága miatt nem élnek. Tibeten és Indián kívül, a nagyvilágban mindenütt jelenlévö tibetiek mára már alkalmazkodtak az adott ország szokásaihoz, ételeihez, hiszen hazájukon kivül másutt nehezen lehetne kizárólag ösi eledeleiken élni.
A tibetiek nemzeti itala a fentebb már említett jakvajas tea. Ez a furcsa ízü tea csupán a nyugati világban kelt megrökönyödést, a tibetieknek életének elengedhetetlen része. Ha kórházban fekvö rokonukat látogatják meg, nem virágot vagy gyümölcsöt, hanem egy üveg jó erös vajas teát visznek neki a mielöbbi gyógyulás reményében. A Himalája lakói azt tartják, teájuk elösegíti a hosszú életet, ráadásul enyhíti a nagy magasságok miatt jelentkezö kellemetlen tüneteket: a légszomjat, a szédülést, az ingerlékenységet.
Népszerü italuk még a csang, az alacsony alkoholtartalmú tejszerü, enyhén csípös, édeskés ízü árpasör. Ha valaki meglátogat egy tibeti családot, akkor biztosan megkínálják egy pohárral belöle. A buddhista szerzetesek azonban kizárólag teaivók, az árpasört kerülik.
Recept tipp: MOMO NGÖPA (sült momo)
Hozzávalók:
20 dkg darált hús
2 gerezd fokhagyma
1 evökanál apróra vágott hagyma
2 evökanál szójaszósz
1 teáskanál só
2 teáskanál vaj
40 dkg liszt
Elkészítése: Gyúrjunk a lisztböl hideg vízzel kemény tésztát. Nyújtsuk pár mm vastagságúra, és vágjunk kör alakú darabokat (esetleg használjunk pogácsaszaggatót).Keverjük el alaposan a húst a többi hozzávalóval, és tegyünk egy-egy teáskanálnyit a tésztáinkra. Most hajtsuk félbe a tésztát és nyomkodjuk össze a szélét, így kis kagylókat kapunk. Forrósítsunk olajat egy serpenyöben és süssük a kagylócskák mindkét oldalát aranyos-barnára. Forrón tálaljuk!
|
|
